Shiro familiárisa

Név: Oarf
Faj: sárkány
Nem: hím
Rengeteg szikla van mindenütt. Szikla balra, szikla jobbra, szikla fenn és sziklák lenn. Hatalmas tojás van köztük, nagyobb, mint bármely madáré. Ez az egy, akinek különösen hullámos, fekete vonalakkal díszített külseje volt vörös alapon, a fészekben hevert. Nyugodtan feküdt az avarban, nem volt semmire sem gondja, a benne szunnyadó élet mit sem sejtett arról, hogy miféle út vár még rá. Nyugodt ücsörgését hirtelen szakítják félbe, emelkedni kezdett. Egyre magasabbra, magatehetetlenül, pár sziklával és kővel együtt, fel az égbe, egy hatalmas örvénylő mágikus járatba. Pár pillanat múlva kis tojásunk a túloldalon, egy új, ismeretlen világba érkezett. Csak sajnálatos módon a levegőben.
Zuhanni kezdett, még látszódott körülötte a "hordalék", amik szerte szét, különböző irányokban lökődtek ki a mágikus járatból. Zuhanásával átlyuggatta a felhőket, mikor átért rajtuk nyakába eső zúdult, hisz alant épp vihar tombolt. A szél olyannyira erősen fújt, hogy a tojás alá karolva eltérítette eredeti zuhanási irányától, sőt még feljebb is dobta. Repült felfelé, majd ismét zuhanni kezdett, amikor egy újabb szélkéz ragadta fel és dobta egy harmadik irányba. Erre-arra, ide-oda dobálta a vad, kiszámíthatatlan vihar a tojást, akit közben hideg eső verdesett. Majd hirtelen villámlott egyet. Éppen a tojás mellett süvítettek el a hatalmas, fényes villámnyalábok, el is térítették arról az útról, amit a legutóbbi széllöket adott neki. De ezzel még nem volt vége. Több száz villám választotta ezt az időpontot arra, hogy hallassák hangjukat. A szegény kis tojás kétségbeesett zuhanása közben több villám is elszáguldott mellette, majd már épp becsapódott volna a földbe, amikor egy villám megkerülve őt pont elé csapott. A becsapódáskor valami felrobbanhatott, mert nagy löket taszította arrébb a kis tojást, aki emiatt még mindig csak a levegőben szállt. Csobbanás. A kis utazó egy folyóba esett, ami a vihartól megáradva zubogott tovább. Rengeteg éles szikla állta szegény tojás útját, amelyikeken könnyedén széttörhetett volna, de a víz is olyan erővel dobálta őt, hogy sikerült kimanővereznie minden egyes követ. De nem tudhatta, hogy a java még hátra van. Pár száz méterrel lentebb a folyón, egy hatalmas vízesés volt, ami a vihar miatt most sokkal erősebben csapta a habokat az alant fekvő kövekhez. A tojás egyre csak sodródott és sodródott a végzete felé, majd egy kis kiálló fadarab felhajította a levegőbe a vízesés szélénél. Néhány szép, versenyen biztosan nagyra értékelt pörgés után a levegőben újra zuhanni kezdett. De mielőtt becsapódott volna, hirtelen megragadta valami. Egy épp arra repülő, nagyobb fajta wyvern úgy gondolta, hogy jól fog lakni a kis tojással. Óvatosan fogta, nehogy idő előtt összetörje, miközben elrepült vele, el messze a vihartól, fel a magas, hófedte hegycsúcsokhoz. Ott volt a fészke, fenyőfalombokból összerakva, mely egészen hasonlított a kis tojás eredeti otthonára. Leszállt, óvatosan lerakta a tojást a fészekbe, majd felemelte agyarakkal teli pofáját és vidáman ordított egyet, a lakoma tiszteletére. De nemsokára torkát fájdalmas sikoly hagyta el, hisz tarkójába csapódott egy varázslövedék. Egy csapat varázsló, akik valószínűleg a wyvern-re vadásztak, rejtekükben vártak eddig, de most végre megtámadhatták a szörnyet. Az dühösen megfordult feléjük, aminek az lett a következménye, hogy farkával kilökte a tojást a fészekből. Az felrepült, majd puhán landolt a mély hóban. Azt hihetnénk végre véget ért a kis hősünk utazása, de ekkor gurulni kezdett. Egyre gyorsabban, egyre több havat ragasztva maga köré, ahogy gurult le a hegyről. Hatalmas hógörgeteggé vált, mire elérte a hóhatárt, így mikor a kemény sziklákon potyogott lefele a puha hóréteg megóvta az ütésektől. Mire leolvadt róla a védőburok, addigra már lenn is volt a hegyről egy erdőben. A hegy utolsó szikláiról egy fa vastag és erős lombkoronájára gurult lassan, majd azon kezdett el lefele kanyarogni. És akkor…

Éppen az igazak álmát aludtam egy fa tövében elnyúlva. A fák levelei között éppen csak egy kicsit napfény szűrődött át a délutáni világosságból, pont sütött egy kevés az arcomra melegítve engem, de nem túl sok ahhoz, hogy kényelmesen aludhassak. De akkor a semmiből valami gyomorszájon vágott. Felpattant a szemem és köhögés tört rám. A hasamhoz kaptam, de volt rajtam valami. Dühösen rántottam oda a tekintetem, egy tojás volt az. Vörös, rajta fekete mintázatokkal. Nagyobb volt, mint bármilyen madártojás, amit ismerek. Felemeltem, körbe forgattam, megnézegettem, majd hirtelen megmozdult kicsit a kezemben. Feldobtam meglepődöttségemben, majd alig tudtam elkapni. Kellemesen lüktető melegséget éreztem mélyen a tojás belsejéből. Elmosolyodtam és azt mondtam:
– No, kispajtás, nem tudom mi vagy te, de csak akkor deríthetem, ki ha kikeltelek. – majd fogtam a zsákomat és egy meleg kis helyet kapartam benne neki a többi holmim között. Beleraktam, majd a hasamra visszarakva és fél kézzel átölelve aludtam vissza azt találgatva, vajon minek a tojása lehet ez…