- Selyemfiú? Sárkányölő létedre ostoba vagy!
*Ekkor az árnyékom hirtelen elkapta, ám kiszabadult belőle.
- Okos, de még sem annyira. Mondom, majd hirtelen eltűnök a szeme elől.
Hirtelen jelenek meg mögötte. Leszorítom a földre az árnyékom segítségével. Gyorsan kellett cselekednem, hogy ne tudjon visszavágni.
- Árnyékom jól figyelj! Tartsd itt, amíg elmenekülök.
Az árnyékom bólintott és tovább fogta, én meg elkezdtem szaladni vissza Erába. Nincs kedvem mágiát használni. Bízom benne, hogy az árnyékom elég erős ellene.